Riesz Mária, PhD -  főiskolai docens, okleveles pszichológus

A Pünkösdi Teológiai Főiskolán 2011 óta dolgozom oktatóként.

Jelenleg a PTF Pasztorálpszichológiai Tanszékén szolgálok, amelynek tudományos műhelymunkájában is részt veszek. Megajándékozottnak érzem magam, mert születésem óta élhetek családommal szülővárosomban Szentendrén, ahol 3 gyermeket neveltünk fel férjemmel békességben, szeretetben.

Programozó matematikusi végzettségem után már 3 gyermek édesanyjaként 1991-ben szereztem pszichológusi diplomámat az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Sokat köszönhetek családom, elsősorban férjem támogatásáért a tanulmányaimban. Továbbképeztem magam, hogy egyénileg és csoportosan is foglalkozhassam lélekben rászoruló emberekkel, pszichoterapeuta, pszichodráma csoportvezetői képesítést szereztem. Doktori (PhD) fokozatomat a Debreceni Egyetem Alkalmazott pszichológia doktori programjában értem el 2008-ban. 2010-ben szervezetfejlesztő szupervízori diplomát szereztem az International Business Schoolban. Mindez ahhoz segített/segít hozzá, hogy legvégül a pasztorálpszichológiánál kössek ki, ahol egyesíthetem ezeket a tudásokat, tapasztalatokat egy egészen más cél érdekében, mint eddig.

Szakmai életutamban korábban helyt kapott  több felsőoktatási intézmény is  (IBS, Szolnoki Főiskola, Általános Vállalkozási Főiskola stb.). Ezekben elsősorban személyiségpszichológiai és készségfejlesztő tárgyakat oktattam. Hiszem, hogy használ az Úr abban is, hogy lelkükben szenvedő emberekkel foglalkozzam, tapasztalatomat, tudásomat és az Úrtól kapott képességemet, energiáimat ebbe az irányba fordítsam, akár egy személyről akár egy csoportról van szó.Fogyatékos személyekkel, és az ő esélyteremtésükkel foglalkozó projectekben lassan 12 éve veszek részt kisebb - nagyobb megszakításokkal. Jelenleg az országos férőhely kiváltási program mentori hálózatában zajló folyamatok kísérője vagyok 2 intézményhez kötötten, valamint szemléletformáló, érzékenyítő tréningeket tartok az ép és fogyatékos ember kapcsolatának fókuszával.

Az Autokeirikus pasztorálpszchológia c. könyvben valahogy így írtam: Életemre úgy nézek, mint egy szolgálatra, szolgálom a családomat, szolgálom a barátaimat, munkatársaimat, de legfőképp az elesetteket, és valójában általuk az Urat, mert mindenkiben keresem és próbálom meglátni az Ő arcát. …. tudatosan, meggyőződéssel felvállalt feladatommá lett ez, annál is inkább, mert érzem a Tőle meg-megújuló energiát, amit ajándékba kapok, és ezt hitem szerint hasznosítanom kell.